Ma délután a Hyde Parkba autóztunk a Rolling Stones koncert helyszínére. Nem volt egyszerű megtalálni a nekünk szóló bejáratot. Többször is próbáltunk segítségét kérni a különböző kapuknál álló személyzettől. Végülis egy nagyon udvarias rendező hölgy elvezetett minket ahhoz a kapuhoz ahol megkaptuk a belépőül szolgáló karszalagjainkat. Sajnos a koncertre nem lehetett fényképezőgépet kamerát bevinni, csak az iPhonejainkat vihettük be. Szerencsére előző nap teljesen feltöltöttük őket. Bent találtunk egy Vodafone szigetet ahol mindenféle csatlakozóval lehetett a különféle típusú telefonokat tölteni. A parkban többféle különböző nemzetiségű étkezdék, kifőzdék kínálták a harapnivalót, és az innivalót is természetesen. Lehetett pólót vásárolni Rolling Stone-os logóval különféle színekben, változatokban, méretekben.
A fő Attrakció előtt különféle előzenekarok léptek fel, maga a Rolling Stones koncert este 8.00 után kezdődött valamivel és 10.00-ig tartott.
Nekem nagyjából sikerült felvennem az egész koncertet felvenni 4K-ban.
Hatalmas szélvihar Nagy-Britanniában ill. Londonban.
Családom egy része most tért vissza Londonba. Sajnos az időjárás nem a legjobb arrafelé mostanában. A szomszéd ház udvarán álló cédrus, az egyik vastag ágát letörte a szélvihar. Hogy milyen erejű szelek fújnak most arrafelé, arra itt egy kis videó.
A jövő hetet az ünnepek miatt érdemes néhány nap szabadsággal megtoldani és egybe kiad egy hét szabadságot. Ezt kihasználva úgy döntöttem meglátogatom a családom azon tagjait akik London városát választották otthonuknak. Szerencsére ma már a fapados járatoknak köszönhetően viszonylag olcsón lehet repülni Európában.
Ez alkalommal Bécsből repültem London Luton repülőterére. A repülés kb. 1 óra 45-50 perc, de ha beleszámolom az utazásba a soproni lakásajtótól a londoni lakásajtóig az utazási időt, akkor 17:40 -től másnap 1:10 percig tartott. Sajnos a WizzAir gépe egy órával később érkezett, és miután kiszálltak az utasok, megtankolták és már fordult is vissza. Ezek a gépek 0-24 órában repülnek, mert csak akkor gazdaságos az üzemeltetésük, ha minél többet vannak a levegőben.
Mivel éjszaka repültem sajnos nem sok mindent láttam az ablakon keresztül, pedig nagyon jó helyet sorsolt ki a helyfoglalási rendszer a 6. sorba az ablak mellé.
A repülés alatt egy régi klasszikus film megnézésével mulattam az időt. Az úton semmi gondom nem volt a határokon az irataimmal és a csomagjaimmal. Úgy gondol, hogy már rutinosan mozgok a repterek világában.
Megérkezéskor ahol csak lehet, az elektronikus beléptetést választom, így 10 perc alatt átjutok a biztonsági rendszeren. Ezek a beléptető rendszerek, a kamerái, szkennerei nagyon professzionális eszközök. Rengeteg élőmunkát váltanak ki, különösen egy ilyen ilyen helyen, ahol évente sok milliónyi utas lép be az Egyesült-Királyság területére.
Éjjel London felé haladva megálltunk az autópályán egy benzinkútnál tankolni és néhány palack frissítőért. A benzinár 1.89 £ literenként a napi árfolyamon számolva 861 Ft-ra jön ki. Otthon jelenleg még ennél olcsóbban lehet tankolni.
Éjjel 1 óra után értünk haza Wimbledonba.
Ma egy kisebb sétát tettünk a környéken amit egy kisebb bevásárlással kötöttünk egybe. Itt április közepén már gyönyörűek a kertek a sok tavasszal nyíló virágtól. Útközben a házak előtt elhaladva érezni a levegőben a virágzó díszcserjék és díszfák illatát.
Különösen kellemes a kaméliák virágainak illata. Erre felé a nem egy üzlet, étterem vagy PUB, vagy akár ingatlaniroda is folyamatosan gondoskodik a bejárat és a ablakok előtt levő balkonládák vagy függő virágtartókban lévő mindig virágzó növényekről.
A kertekre ill. azok növényeire itt nagy gondot fordítanak, gondolom nem ma kezdték. A sok csapadéknak és az otthon megszokottól hűvösebb klímának köszönhetően a fű itt mindig zöld. Itt gyakrabban kerül elő a fűnyíró. Nagyon sok kertet úgymond kertészeti vállakozások tartanak folyamatosan karban. Gyakran látni az utcán a házak előtt parkoló furgonokat melyek oldalára felmatricázták QR-kódos elérhetőségüket.
A mai nap délután elmentünk a faluba, ahogy itt a helyiek mondják Wimbledon citybe egy kisebb bevásárlást miatt. Útközben ismét rácsodálkoztam a tavaszi keretek virágaira. Nem lehet betelni a helyi kertészek ügyességén ahogy különféle kúszónövényeket felfuttatják a házak homlokzatára. A fákat és cserjéket is mesterien metszik különféle geometriai alakzatokra. Most amikor nincsenek levelek a fákon, akkor látszik az a mérnöki precizitás, ahogy ezek a növények meg vannak nyírva sok évek keresztül. Láttam olyan bükköt aminek a törzse kb. 70-80 cm átmérőjű, a cukorsüveg szerű. koronája max. 6-8 m magas lehetett. Fantasztikusan nézett ki így levelek nélkül is.
Ma reggel párás esős napra ébredtünk. vasóságos sáreső esett itt Londonban. Szaharából érkezett frontok finom sivatagiport hoztak magukkal, ami különösen látványos az autókon illetve a fényes üvegfelületeken.
Nem is gondolnánk, hogy London közepén egy mocsaras területen a csodálatos parkot alakítottak ki.
Ma délelőtt egybekötöttük a bevásárlást az Apple helyi boltjának meglátogatásával. Ez alkalommal egy Apple Home Pod Mini okoshangszóróját vásároltunk meg az otthoni Apple flottánkba. Sajnos nálunk hivatalosan ezt a terméket nem forgalmazzák. Sajnos a Home Pod korábbi változatát már nem forgalmazzák, pedig nagyon szépen szólt. Remélem egyszer újra felkerül az Apple polcaira, de addig se legyünk zene nélkül, ezért vettük meg a HomePod Minit.
Egy jó kis délutáni program a közelben lévő Cannizaro Park meglátogatása. Itt mindig virágzik valamilyen fa vagy cserje, vagy valamilyen lágyszárú növény. A növényeken kívűl még számtalan madárfajt lehet megfigyelni a parkban.
Ez alakalommal csak fotókat készítettem, videót nem. De hogy ne maradjanak az olvasók videó nélkül, ezért belinkeltem egy korábban készült videót a parkról.
A mai nap kirándultunk a Londontól dél-nyugatra a tengerpartra a West Wittering Beach-re. Autópályán kb. másfél óra az út ha nincs dugó vagy baleset az úton. Ez egy hatalmas homokos tengerparti terület, ahol nagyon jó sétálni, kutyát sétáltatni, ha a víz hőmérséklete eléri azt a hőfokot akkor fürdeni, szörfözni. Itt a tengerpart homokos és lapos apálykor több száz méterre be lehet sétálni a parttól. A parton a dűnék mögött a parkolás fizetős, célszerű a neten előre megvenni a parkolójegyet. Van egy kávézó, több WC, zuhanyzó ami a strandolók kényelmét szolgálja.
Szerintem ez egy nagyszerű strand, partszakasz amit érdemes meglátogatni.
A mai nap a hazarepülésről szólt. Ezúttal WizzAir fapados járatával Lutonból Bécsbe. Petiék kivittek a Wimbledonból a repülőtérre ami legalább másfél órás autózást jelent az autópályán. Ide sikerült elfogadható áron jegyet foglalni. Gyors búcsúzkodás után bevetetem magam a repülőtér gépezetébe. A reptéri ellenőrzéseken simán átjutottam.
Sajnos Ausztriában újra szigorítottak a járványhelyzet miatt és FFP2-es maszkviselést rendeltek el a zárt terekben. Erre már a repülőtér cheking-pultjánál is fel hívták a figyelmet és megkérdezték hogy maszk van-e nálam. Miután átküzdöttem magam a szokásos ajándékboltokon a járat információk megjelenéséig beszereztem az útra ásványvizet és szendvicset. Ha lenne sorőröm Bécsből Sopronig, megreszkíroztam volna egy csapolt Guiness-t, de majd legközelebb pótolom. A WizzAir gépe a 31-es kaputól indult. Szokás szerint most is tele volt utasokkal. A beszálláshoz most gyalog kellett megközelíteni az utas létrát, ami végül is nem volt gond, hiszen nehéz csomagokat nem kellett cipelni és szélmentes napsütéses kellemes tavaszi idő volt.
A gép néhány perc késéssel kezdte el gurulást. Szerencsére az automatikus helyjegy foglaló rendszer az ablak mellé sorsolt ki 11F székbe, közvetlenül a szárny elé. Szeretek ablak mellett ülni, és élvezni a repülés minden percét. Miután elgurultunk s kifutópálya elejére a pályára ráfordulást követően felpörögtek a hajtóművek és megkezdtük a felszállást. Az egész repülésben talán ez a legjobb, amikor a gyorsuló gép beletapaszt az ülésbe.
Amint emelkedünk néhány perc után elkezd pattogni a fülünk dobhártyája amit mindenki másképp visel el. Célszerű időnként egyet-egyet nyelni hogy a belsőfülünkben a légnyomás kiegyenlítődjön. Sajnos eléggé felhős alattunk a légtér ezért nem sokat látni az alattunk elterülő angol tájból.
A repülés alatt offline módban szerkesztgettem a blog oldalamat. Blogot írni talán a legjobb alakalom a repülés. Bár nem a legkényelmesebb, mert előttem lévő ülés háttámlájáról lehajtható asztalkán épphogy elfér a legkisebb MacBook Pro-m, és tudjuk hogy a fapados járatok nem a kényelmes utazásról szólnak…
Németország fölé érve a felhőzet jelentősen lecsökkent, viszont a pára erősen megnőtt, így meglehetősen rossz látási viszonyok között nem sok mindent lehet látni a tájból. Jobban megnézve a ködöt úgy tűnik, hogy ez nem más mint a szaharai homok. Néhány napja Londont is beterítette. Az autókat mintha sáros vízzel locsolták volna le, az otthoniak se maradtak ki a jóból…
A repülési idő kb: 2 óra 10 perc - Luton Airpot 14:30-tól Vienna Airport 17:40 -ig és egy időzónát kell átrepülni.
Kb. 16:00 óra körül elértük az Alpokat. Gyönyörűen látszanak alattunk a havas hegycsúcsok. Ahogy Bécshez közeledtünk a naplementében jól látszott a levegőben a Szaharából érkezett por, ami halvány sárgásbarná színre festette a felhőket.
A gép úgymond időben landolt Shwehaton. Itt a szokásos beléptetés után, a C parkolóban beültem az autómba, és hazavezettem Sopronba.
A mai nap a hazarepülésről szólt. Ezúttal WizzAir fapados járatával Lutonból Bécsbe. Petiék kivittek a Wimbledonból a repülőtérre ami legalább másfél órás autózást jelent az autópályán. Ide sikerült elfogadható áron jegyet foglalni. Gyors búcsúzkodás után bevetetem magam a repülőtér gépezetébe. A reptéri ellenőrzéseken simán átjutottam.
Sajnos Ausztriában újra szigorítottak a járványhelyzet miatt és FFP2-es maszkviselést rendeltek el a zárt terekben. Erre már a repülőtér cheking-pultjánál is fel hívták a figyelmet és megkérdezték hogy maszk van-e nálam. Miután átküzdöttem magam a szokásos ajándékboltokon a járat információk megjelenéséig beszereztem az útra ásványvizet és szendvicset. Ha lenne sorőröm Bécsből Sopronig, megreszkíroztam volna egy csapolt Guiness-t, de majd legközelebb pótolom. A WizzAir gépe a 31-es kaputól indult. Szokás szerint most is tele volt utasokkal. A beszálláshoz most gyalog kellett megközelíteni az utas létrát, ami végül is nem volt gond, hiszen nehéz csomagokat nem kellett cipelni és szélmentes napsütéses kellemes tavaszi idő volt.
A gép néhány perc késéssel kezdte el gurulást. Szerencsére az automatikus helyjegy foglaló rendszer az ablak mellé sorsolt ki 11F székbe, közvetlenül a szárny elé. Szeretek ablak mellett ülni, és élvezni a repülés minden percét. Miután elgurultunk s kifutópálya elejére a pályára ráfordulást követően felpörögtek a hajtóművek és megkezdtük a felszállást. Az egész repülésben talán ez a legjobb, amikor a gyorsuló gép beletapaszt az ülésbe.
Amint emelkedünk néhány perc után elkezd pattogni a fülünk dobhártyája amit mindenki másképp visel el. Célszerű időnként egyet-egyet nyelni hogy a belsőfülünkben a légnyomás kiegyenlítődjön. Sajnos eléggé felhős alattunk a légtér ezért nem sokat látni az alattunk elterülő angol tájból.
A repülés alatt offline módban szerkesztgettem a blog oldalamat. Blogot írni talán a legjobb alakalom a repülés. Bár nem a legkényelmesebb, mert előttem lévő ülés háttámlájáról lehajtható asztalkán épphogy elfér a legkisebb MacBook Pro-m, és tudjuk hogy a fapados járatok nem a kényelmes utazásról szólnak…
Németország fölé érve a felhőzet jelentősen lecsökkent, viszont a pára erősen megnőtt, így meglehetősen rossz látási viszonyok között nem sok mindent lehet látni a tájból. Jobban megnézve a ködöt úgy tűnik, hogy ez nem más mint a szaharai homok. Néhány napja Londont is beterítette. Az autókat mintha sáros vízzel locsolták volna le, az otthoniak se maradtak ki a jóból…
A repülési idő kb: 2 óra 10 perc - Luton Airpot 14:30-tól Vienna Airport 17:40 -ig és egy időzónát kell átrepülni.
Kb. 16:00 óra körül elértük az Alpokat. Gyönyörűen látszanak alattunk a havas hegycsúcsok. Ahogy Bécshez közeledtünk a naplementében jól látszott a levegőben a Szaharából érkezett por, ami halvány sárgásbarná színre festette a felhőket.
A gép úgymond időben landolt Shwehaton. Itt a szokásos beléptetés után, a C parkolóban beültem az autómba, és hazavezettem Sopronba.
A korábbi weboldal már nem felelt meg az igényeimnek, ezért írtam egy teljesen újat. Az oldalon található blogbejegyzéseket, képeket, videókat folyamatosan frissítem elsősorban a családom, ismerőseim és barátaim számára.
Felkerült a weboldalra néhány régebbi olajfestményem, akvarellem, grafikám a teljesség ígénye nélkül.
Ez az oldal folyamatos fejlesztés alatt van, ha szeretnél egy hasonló weboldalt és segítségre van szükséged, üzenj nekem!